Nagyon kedves barátomtól kaptam meghívást egy hétvégi pecára a Körös mentén lévő Harangzugi Holtághoz. Erre a vízre huszonnégy órás napi jegy váltható így pénteki érkezéssel egy egész napos szombati pecát céloztunk meg. Előzetesen próbáltam némi infót begyűjteni a vízterület sajátosságairól, de őszintén szólva nem sikerült megtudnom túl sokat. A helyiek és a halőr elmondása alapján jól fogták a napokban a pontyokat és az amúrt is, de ehhez elég nagy távolságot kellett volna horgászni, szinte egészen a szemközti parton belógó fák, bokrok elé.

A környező vizekhez hasonlóan sajnos ebben a holtágban is igen nagy számban fordul elő a törpeharcsa, ami alaposan meg tudja nehezíteni a horgászatot. A törpeharcsa elkerülésére többféle megoldás is létezik, amik többé-kevésbé működnek is, de teljesen kizárni nagyon nehéz őket. Még a legeredményesebb szelektálás mellett is be-be esik néhány darab. Egy régi megoldás a két etetés alkalmazása, szóba jöhet még a lebegtetés, valamint mostanában hallom, hogy az etetőanyag sózás is taszítóan hat rájuk. Magam részéről nem szeretem a két etetést, mert egyrészt elég nehéz kivitelezni, másrészt túlságosan etetőanyag igényes. A sózást még nem próbáltam, elképzelhetőnek tartom, hogy működik, de kérdés, hogy a többi hal mennyire szereti az ilyen etetőanyagot. Az eredeti elképzelésem az volt, hogy megpróbálom a halakat első körben a csalival, valamint a csali felkínálásával szelektálni. A törpeharcsa táplálkozási szokásaiból, életmódjából adódóan többnyire a fenéken tartózkodik, így a keszeg jó eséllyel hamarabb el tudja kapni a behulló táplálékot. Ennek megfelelően a lebegtetett lassan süllyedő csali lehet eredményes. Ahhoz, hogy ez a módszer tökéletesen működjön, nagy számú halat kell az etetésünkre csalni, valamint ott tartani őket. Erre a célra tökéletes a Maestro Fishing keszeges etetőanyag, amit Smoke aromával és különböző locsolókkal még hatékonyabbá lehet tenni.

Mivel nem tudtam az adott vízterületen mi lenne a legmegfelelőbb, ezért úgy döntöttem a kosárhoz adagolva többféle ízt is kipróbálok és majd horgászat közben elválik, melyikre reagálnak jobban a halak. Magát az alapot natúran körülbelül húsz százalék halas etetőanyag hozzáadásával előző nap kevertem be, a szokásosnál egy kissé szárazabbra annak érdekében hogy ha lehet a kosár közvetlenül a vízbe érkezés után már vízközt bontson. Az etető anyag végleges nedvesítését reggelre hagytam annak függvényében mennyire fúj a szél esetleg milyen a vízmozgás, mert erős felszíni áramlás esetén könnyen el tudja sodorni az etetőanyagot. Lefekvés előtt még lementem a vízpartra majd egy-két próbadobást követően harminc méteres távolságon akasztottam ki a klipszet, és készítettem egy pár kosárból álló alap etetést főtt búzából, csemege kukoricából és kender magból.

Másnap reggel szerencsére teljesen nyugodt víztükör fogadott így maradtam az eredeti elképzelésemnél, hogy megpróbálok egy gyors keszegezős horgászatot hosszú előkével lassan süllyedő, lebegő csalikkal. Klasszikus feeder végszerelékre körülbelül 80-90 cm-es 15-ös fluorokarbon előkét kötöttem, kezdésnek 14-es horoggal. A horgászat megkezdése előtt az esti etetésre rádobtam négy-öt kosár etetőanyagot. Érdemes ilyenkor nyomni egy kevés aromát a kosárba, hogy hamarabb odahúzza a halakat.

A csalizáshoz fullasztott csontit, gilisztát, szúnyoglárvát, pinkit és egy kevés erjesztett kukoricát készítettem oda. Ez utóbbit azért ha lenne esetleg ponty vagy kárász az etetésemen de nem ritka, hogy a szebb dévérek is felveszik. Bíztam benne, hogy az etetésen lévő törpék békén hagyják és inkább az etető anyaggal lesznek elfoglalva. Az első néhány dobásnál fullasztott csontival kezdtem a horgászatot, de röviddel a szerelék vízbe érkezése után erős rángatás jelezte, hogy a horog elérte a medret és csak törpeharcsát tudtam fogni vele. Próbálkoztam keresztben megtűzött gilisztával is, de minden dobásnál ugyan az volt a helyzet. Ekkor még vagy nem volt keszeg az etetésemen, vagy nem érdekelte őket a csali, így az első félórában csak törpék jöttek. Mivel láttam, hogy ez nem vezet eredményre, kíváncsiságból nagyobb kosárra váltottam és megpróbálkoztam egy szem csemege kukoricával hátha akkor más lesz a helyzet de ez sem működött. Igaz csak pár perc elteltével vették fel a csalit és talán a méretük is nagyobb lett, de a keszegek továbbra sem jelentkeztek.

Rövidesen beláttam, hogy ez nem fog működni, ezér kisebb horgot tettem fel és a csalit is szúnyoglárvára cseréltem. Bedobás után a spicc határozott döccenése jelezte, hogy a kosár talajt fogott, majd szinte azonnal gyors kapás jelentkezett. Végre a fehér halakra jellemző oldalazó mozgással jött kifelé a szerelék, nem pedig a törpére utaló propeller szerű pörgést lehetett érezni. Az első hal egy kisebb bodorka volt ami még mindig nem dévér de legalább már nem csak törpét fogtam. A kezdeti sikeren felbuzdulva folytattam ezt a vonalat és közben minden töltéshez adagoltam némi smoke aromát ami a gyakori dobások miatt az etetés helyén szemmel látható felhőt képezett. Miután vízbe ért a szerelék, nem vártam túl sokat, hiszen a fenéken egészen biztosan a törpe vette fel a horgot. A következő két halam egy szélhajtó küsz és egy szebb vörösszárnyú keszeg volt. Megpróbáltam a tűzőszúnyog elé más csalikat tenni, egyrészt hogy jobban bírja a dobást, másrészt, hogy a halak méretét szelektáljam. A fullasztott csonti és a giliszta a szúnyoggal kombinálva sem hozott eredményt.  A horog érintetlenül süllyedt le a fenékig, ott pedig hamarosan a törpék találtak rá. Gondoltam esetleg a csali méretével lehet a gond így tettem egy próbát a pinkivel is. Ekkor már bedobás után döcögve süllyedt le a végszerelék, ami egyértelmű jele annak, hogy nagy mennyiségű hal tartózkodik az etetésemen. A pinki szúnyog csali végre meghozta a várt eredményt és azonnal határozott húzós kapás jelentkezett.

Ez már végre az volt, amire eddig vártam, sikerült partra terelni az első keszeget. Miután meg volt a biztosnak vélt recept, így folytattam tovább a horgászatot. Minden további dobás halat eredményezett nagyjából három keszeg két küsz egy törpe arányban. A keszegek átlagos mérete tíz és tizenöt dkg közé esett.

Tíz óra magasságában már jóval túl voltam a húsz darabon mikor egy hosszabbra nyúlt horogszabadítás után egyszer csak eltűntek előlem a halak. A nap ekkor kezdett igazán erősen sütni és beállt a nyárra jellemző igazi kánikula. Mivel minden további próbálkozás eredménytelen volt, feltettem egy kisebb horgot és egy vékonyabb előkét. Ez rövid távon segített, de kis idő elteltével már ez sem hozott eredményt, így kénytelen voltam tartani egy hosszabb szünetet. 

Délután kettő felé ültem vissza ismét a ládára és hasonlóképen az előbbiekhez, pár kosár alapozó etetéssel indítottam a horgászatot.  Annyit változtattam még, hogy a kivis smoke aromát karamellás locsolóra cseréltem. Féltem tőle, hogy nehéz lesz visszacsábítani a halakat, de szerencsére már a harmadik dobásra elkezdtek jönni a keszegek. Végig ki kellett tartanom a szúnyoglárva-pinki kombináció mellett, mert valamiért semmilyen más csali nem működött. Az előkék közül szintén a vékonyabbat tartottam meg, mert a halak mérete nem indokolta, hogy erősebbre váltsak. Kis idő múlva nagyon jól beállt a horgászat és folyamatos gyors ütemben kezdtem fogni a halakat. Ezen a ponton már bátran lehetett rakni a kosárba akár élő anyagot is mert ami süllyedés közben kiesett belőle, az jó eséllyel a keszegek szájában végezte. Egy óra elteltével annyi hal gyűlt össze előttem, hogy a partról is jól kivehető volt az etetésem helye.   

Természetesen nagyon gyors folyamatos horgászatra volt szükség az érdeklődés fenntartásához. Minden dobásra rövidesen határozott húzós kapás jelentkezett, így az utolsó órára teljesen sikerült elkerülni a törpéket. Kíváncsiságból megpróbálkoztam csonti lebegtetéssel hátha sikerül szebb keszegeket elcsípni vele, de jó esetben a küsz, rosszabb esetben azt is a törpe vette fel, valamiért egyáltalán nem tudtam aznap keszeget fogni vele. Végezetül négy óra körül nagyon elégedetten zártam a napot, bár pontyot nem sikerült fognom a rengeteg kapás bőven kárpótolt. Összesen 47 halam volt körülbelül 4-4,5kg összsúlyban. Legalább ugyanennyi törpeharcsa, amit a keszegek mellett megfogtam.

A nehéz horgászat ellenére szívesen visszamennék, bár a törpék mellett a szúnyogokkal is keservesen meg kellett küzdeni. Összességében nagyon jól éreztem magam. A horgászat során többféle aromát és locsolót kipróbáltam. Az adott körülmények között a keszeges etetőanyag és a karamellás locsoló teljesített kiemelkedően. Remélem lesz alkalmam újra kipróbálni itt őket.  

11.KÉP

Írás: Falucskai László
Maestro Fishing