Az orsóház belső elemeinek zsírzásához leggyakrabban általános célú lítium adalékot, csapágyzsírt használok. Ezt a fajta zsírt sikló és gördülő csapágyak, valamint fogaskerekek zsírzásához fejlesztették, megfelel minden követelménynek, amit az orsó belső szerkezete támaszt. A kenőanyagválasztást mindig az adott szerkezet üzemi körülményeihez kell igazítani.
Ilyen szempontból az orsó alacsony hőmérsékleten, kis fordulaton, alacsony terhelés mellett működő berendezés. Alacsony hőmérséklet alatt a tartósan 50 C alatti működésitartományt értjük és nem számítjuk ide azokat az eseteket amikor az orsó például a napon, vagy autóban tárolva rövidebb ideig túllépi ezt.
Az általános célú zsírok 100 C környékéig tökéletesen kennek és mechanikailag stabilak maradnak. Kenőanyag választásnál másik fontos szempont a zsír konzisztenciája, ami leegyszerűsítve a kenőanyag állagára utal. Minél lágyabb egy zsír annál kisebb NLGI számmal jelölik. Számunkra az a megfelelő, ami stabilan az aktrészeken marad anélkül, hogy túl nagy belső ellenállást fejtene ki. Ezek jellemzően NLGI 2-es besorolású kenőanyagok. A fentiek alapján egyébként az orsó alkatrészei oxidációs kitettség, mechanikai igénybevétel, működési hőmérséklet tekintetében leginkább a biciklialkatrészekhez hasonlítanak. Aki az álltalánosnál kicsivel jobb kenőanyagot szeretne, annak érdemes ezen a területen keresgélnie. Előbb utóbb szembe fog jönni a hőn áhított fehér zsír is.
Ha valaki nem szeretne belebonyolódni, léteznek különböző gyártók által dedikált, kifejezetten orsókhoz ajánlott kenőanyagok is. Műanyag és fém relációban lehet használni még teflon adalékolt lágy szilikonzsírt, melyet vékony rétegben kell a felületre felhordani. Ez a tűgörgős és sikló csapágyak kenésére megfelelő, nem támadja meg a műanyag alkatrészeket. Állagukat tekintve túl lágyak a tengely, vagy a csiga kenésére. Eredetileg gumi tömítések és tömbszelencék összeszerelésénél használják, kiváló kenő és csúsztató anyag. A zsinórvezető görgőt, a fék lamellákat és a hajtókar fogantyút érdemes kenni vele. Jó hidegállósága miatt nem kell attól tartani, hogy alacsonyabb hőmérséklet hatására ledermed. Az utóbbi időben mindenhová ezt használom, ahová egyébként műszerolaj kellene.
Mielőtt az alkatrészeket újra zsíroznánk, több okból is nagyon fontos, hogy megfelelően távolítsuk el róla a régi elhasználódott kenőanyagot. Az egyik, hogy az új csak tiszta felületre tud optimálisan tapadni és ott kenő hatást kifejteni. Ezért, ha az elhasználódott zsírra kenjük rá az újat, nagyjából nem csináltunk semmit. A másik ok, hogy a régi kenőanyag eltávolításával szabadulunk meg az alkatrészek kopásából származó apró fém részektől is. Ha ezek továbbra is a szerkezetben maradnak, növelik az abráziós hatást.
A harmadik dolog, ami miatt fontos a tisztítás az az, hogy a különböző fajta kenőanyagok nem minden esetben összeférhetőek egymással, így, ha keverednek ronthatják egymás hatásfokát. Számomra- többek között- ezért is érthetetlen mire jó az egyes orsó típusokon kialakított zsírzó nyílás. Ha a régi anyag eltávolítása nélkül juttatunk be újat, azzal annyit érünk el, hogy az orsónk előbb utóbb tele lesz zsírral, így maximum a szárazon futást lehet elkerülni.
A tisztításra használható oldószerek közül leggyakrabban a különböző mosó benzinek, alkohol tartalmú oldószerek merülhetnek fel. Ezek mind hatékony zsíroldó hatású készítmények, de alkalmazásukkal nem árt vigyázni, nehogy megtámadják az érzékenyebb műanyag vagy gumi felületeket. A háztartásban előforduló aceton ilyen szempontból nagyon agresszív anyag, én egyáltalán nem ajánlom a használatát. Biztonságosabb, ha sima féktisztítót vagy valamilyen műanyagra nem ártalmas zsírtalanító anyagot használunk. Ha az orsóházból eltávolítottunk mindent, nyugodtan ki lehet mosni meleg szappanos vagy mosogató szeres vízzel. Valamivel nehezebb így feloldani a zsírt, de cserébe nem a tiszta mosóbenzinünket kell folyamatosan cserélni.
Folytatás a következő részben.
Írta: Falucsaki László
