A zsinórvezető görgő az egyik olyan alkatrésze az orsónak, amire érdemes odafigyelni. Ténylegesen nagy igénybevételnek van kitéve, egyrészt mert bevontatás során nagyon sokszor körbe fordul, másrészt mert a rajta keresztül futó zsinór miatt jelentős mennyiségű víz és szennyeződés éri. Emiatt gyakran nem is bírja ki az évenkénti karbantartási periódust, ezért még a csapággyal szerelteket is évközben tisztítani kell. Igaz, hogy a zárt rendszerű golyóscsapágy nem igényel zsírozást, de pár csepp olaj vagy egy vékony zsírréteg segít távol tartani tőle a port és a vizet. Ha zsinór bevontatásánál az orsó zajossá válik, általában a csapágyat ki kell cserélni. Szét és összeszerelésnél nem árt vigyázni nehogy fordítva tegyük vissza a görgőt.
A másik kényes pont a visszaforgásgátló; ha nem megfelelő kenőanyag kerül bele, a benne lévő görgők letapadnak. Ezt az alkatrészt legalább évente kevés műszerolajjal kell kenni. Szóba szokott kerülni ezzel kapcsolatban, hogy a görgőket lehet-e Wd 40 -nel vagy más szóróflakonos karbantartó aeroszollal kezelni. Ezek az anyagok átmenetileg javítanak ugyan a csapágy állapotán, de nem tudják a hosszú távú kenést biztosítani. Esetenként én is használok ilyen anyagokat műszerolaj helyett oda, ahol lényeges, hogy jó kúszóképességű legyen a kenőanyag. Ilyen például a hajtókar csuklóban lévő csapszeg vagy a nem bontható fékcsillag. A tűgörgős csapágyat érdemesebb olajjal vagy teflon adalékolt lágy szilikonzsírral kenni. Nekem ez utóbbi vált be a legjobban. Miután a visszaforgás gátlót kiemeltük a házból, a kosárban lévő görgők kihullanak. Szerelésnél vigyázni kell rájuk el ne vesszenek.
Nagy igénybevételnek kitett alkatrész még az orsó felkapókarja. Rendszeres karbantartására legalább akkora figyelmet kell fordítani, mint a zsinórvezető görgő esetében. Gyakori jelenség, hogy a szerkezet idő előtt elkopik, ezért nem nyit vagy nem zár megfelelően. Sajnos ennek az alkatrésznek a szét és összeszerelése nem egyszerű feladat. A hajtókar fedél eltávolítása után a rugó és a “z” kar- vagy
másnéven kengyel kar- legtöbbször magától kipattan a házból. Ez egyrészt az alkatrészek elvesztéséhez vezethet, másrész szerelési gyakorlat nélkül nehéz megállapítani, melyik elem hová tartozik. Az összeszerelésnél helyes sorrendet kell tartani, valamint a rugó vissza illesztéséhez ügyes kézre vanszükség. Alkalmazott kenőanyagok tekintetében ide is használhatunk általános célú zsírokat.
Lényeg, hogy jó tapadási tulajdonságokkal bírjon és olyan mennyiségbe vigyük fel a felületre, hogy a forgás közben fellépő centrifugális erő hatására a rotor ne szórja szét a kenőanyagot. Ide hatványozottan igaz, hogy nem lehet túl sok vagy túl kevés. A féklamellák, fékcsillag karbantartása egyszerűen elvégezhető, de igen fontos feladat. A fék megfelelő működésén nagyon sok múlik fárasztás közben. Gyakori panasz, hogy egyszerűen letapad. Az orsókat többféle anyaggal szerelik, leggyakoribb a filc, a teflon, drágább modellek esetén carbon lamellákkal van ellátva. A két utóbbi tartósabb és nagyobb az elérhető fékerő maximuma. Tapasztalatom szerint rendszeres karbantartás és tisztítás mellett mindhárom megfelelően működik.
Abban a tartományban, ahol verseny körülmények között a féket használjuk, a különbség marginális. Egy megfelelően beolajozott, tiszta filclamellás fék is adagolhatja szépen és egyenletesen a zsinórt. Sokkal lényegesebb, hogy meg van-e oldva a szerkezet tömítettsége, ami segít távol tartani a nedvességet és a szennyeződéseket. Aki keszegezett már földes szúnyoggal, az tudja mennyire fontos ez. Az olcsóbb modelleknél ennek hiányában érdemes a tisztítást gyakrabban elvégezni. Hátsó fékes orsóknál a fékszerkezet az orsóházon belül kap helyet, ezért a külső hatásokkal szembeni kitettség nem olyan nagy, mint az első fékes kivitelűeknél. Hátránya, hogy a kevesebb hely miatt a féklamellák mérete kisebb.
Írta: Falucskai László
